Csak erre vágyott...

Az Úr a hét első napján megjelent a tanítványoknak, de Tamás aznap nem volt közöttük. Mikor társai örömtől és Jézus békességétől eltelt szívvel hírül adták neki: „láttuk az Urat!“ Tamás kételkedett. És vágyakozott. Vágyakozott megérinteni az Urat, a sebek helyét a szeretett Mester kezein és oldalán. Számára nem voltak elegendőek a szavak, amiket mások mondtak a Feltámadott megjelenéséről. Tamás maga akarta megtapasztalni Isten közelségét. A kétely szavai ezek? Vagy sokkal inkább annak a vágyakozásnak a szavai, ami nem éri be mások tanúságtételével? Sokaknak elég, ha közvetve hallgathatnak valakit Istenről beszélni, de nem vágynak igazán arra, hogy az isteni valóság közelsége közvetlenül is megérintse és átformálja a szívüket. Nem vágynak elidőzni Isten örömet és békességet adó jelenlétében. Tamás viszont csak erre vágyott. Amikor nyolc nap múlva Jézus ismét megjelenik a tanítványok körében, mielőtt még bárki is megszólalhatna Jézus maga ismétli el Tamás korábbi szavait. Tedd meg, amire vágytál: nézz és érints meg! Tudom, hogy erre vágytál. A Mester ismeri a tanítvány szívét. És Tamásnak ennyi elég. Jézus cselekvésre szólítja fel őt, de most ő mégis mozdulatlan marad. Mert a valódi történés a lelkében zajlik. Ez a történés nem más, mintegy felismerés, hogy Jézus pontosan ismeri és beteljesíti az ő legbensőbb vágyait. És ez a felismerés elég, hogy Tamás a hit kiáltásában törjön ki: „Én Uram, és én Istenem!” Isten ismeri az őt keresők szívét, azokét akik nem elégednek meg az Istenről való beszéddel, mások tanúságtételével, hanem arra vágynak, hogy valóban megtapasztalják a Feltámadott hitet és életet adó közelségét.

(PeRi)