"Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja a barátaiért" (Jn 15,13). Ha logikusan gondolkodunk, sokkal nagyobb szeretetre van szükség ahhoz, hogy az ellenségeinkért adjuk az életünket! Ez Jézusnak is eszébe juthatott volna; vagy szándékosan fogalmazott így?
Ha valakinek odaadom az életemet, az azt jelenti, hogy az illető azt el is fogadja. Aki pedig elfogadja az életemet, az a barátom. Ha előtte ellenségem volt is, az életem odaadása által a barátommá válik. S milyen érdekes, hogy Jézus pont ezek után nevezi akkori és mostani tanítványait - barátoknak.

Történet a májusi éjszakában?

Énekek éneke... Így vagy úgy mindenkit eltalált már.
Alább a szerb kolostori éneklés fortélyait kitanult Divna Ljubojevic vezetésével énekli egy kórus. A héber kiejtés ugyan elég meglepő néha... De a hangulat - van benne valami a jegyes és kedvese egymásra várakozásáról, ahogy azt a héber szöveg elmeséli. És van benne valami abból is, persze, mármint az örök ritmusból, hogy a várakozás és megtalálás, elvesztés és újra keresés mintha emberségünk állandó helyzete volna.
A dal az Én 5,6-9.16 héber szövegét dolgozza fel.
"Ajtót nyitottam szerelmemnek, de már nem volt ott, eltűnt valahova..."
http://www.youtube.com/watch?v=7_UtlTqfFpo
Amúgy sok más szépet is találni ettől az énekesnőtől.